Azért vagyunk ezen a világon,hogy valahol otthon legyünk benne.Ez a Tamási Árontól származó gondolat járt a fejemben mindvégig az elmúlt hétvégén,melyet Kecskeméten tölthettem.Eleve nagy örömmel keltem útra,hisz testvéi jóbarátomhoz utaztam.Tudtam,hogy nagyszerű élményben lesz részem,de így,egy hét távlatából,már lehiggadva is bizton állíthatom:ez a két nap felért egy emocionális sokkal!Keveredik bennem az esti város hűvös fénye,a borsmenta kesernyés íze,a bolognai makaróni húsos illata,az eperpálinka maró bódulata,a kosármeccs zúgása,egy szónoklat hevülete,az önelemzés őszintesége,a női szépség tobzódása,s megannyi apró részlet,mely egyetlen boldog gombóccá formálódik,melyet kedvemre majszolgathatok,s mely reményeim szerint elegendő szellemi táplálékként szolgál következő utamig.Ámen!