Azért vagyunk ezen a világon,hogy valahol otthon legyünk benne.Ez a Tamási Árontól származó gondolat járt a fejemben mindvégig az elmúlt hétvégén,melyet Kecskeméten tölthettem.Eleve nagy örömmel keltem útra,hisz testvéi jóbarátomhoz utaztam.Tudtam,hogy nagyszerû élményben lesz részem,de így,egy hét távlatából,már lehiggadva is bizton állíthatom:ez a két nap felért egy emocionális sokkal!Keveredik bennem az esti város hûvös fénye,a borsmenta kesernyés íze,a bolognai makaróni húsos illata,az eperpálinka maró bódulata,a kosármeccs zúgása,egy szónoklat hevülete,az önelemzés õszintesége,a nõi szépség tobzódása,s megannyi apró részlet,mely egyetlen boldog gombóccá formálódik,melyet kedvemre majszolgathatok,s mely reményeim szerint elegendõ szellemi táplálékként szolgál következõ utamig.Ámen!

Egy McDonald'sban szidni az USA-t olyan,mint egy templomban káromolni Istent!Vizeli László)

Nem szoktam gondolkodni az élet értelmén,mert félek:rájöhetek,hogy nincs!

Az élet szép,hát neked magyarázzam?Igen, légyszíves!Persze annak még mindig örülhetnék,hogy két fülem van,s mégsem vagyok szatyor,de ez igazán gyenge vigasz!Eredendően azért lennék ezen a világon,hogy jól érezzem magamat benne...