Savio Domonkos a ministránsok és a várandós anyák védőszentje, közbenjárására meglepően sokan részesülnek kegyelemben. Földi életét egy hónap híján rövid 15 évben szabta meg a Teremtő. De neki ez is elegendő volt ahhoz, hogy a szentek sorába lépjen.
Már 5 éves korában ministrál. Sokszor a templom ajtaját még zárva találta. De ő letérdelt a puszta földre esőben, hóban... fejét az ajtóhoz támasztva meghajlott fővel, összekulcsolt kézzel imádkozott, amíg az ajtót kinyitották. Leírhatatlan öröm töltötte el a szívét, amikor 7 éves korában magához vehette a Szentségi Jézust. "Ez volt az én legszebb napom!" szokta mondogatni. Ezen a napon az imakönyvébe ezeket a jófeltételeket írta: "Gyakran járulok a szentgyónáshoz és a szentáldozáshoz, ahogyan lelkiatyám megengedi. Vasár- és ünnepnapokat megszentelem. Legjobb barátaim Jézus és Mária lesznek. Inkább meghalok, mintsem halálosan vétkezzem!" Ezeket a jószándékokat gyakran elolvasta és jóraindítói voltak minden cselekedetében egészen haláláig.
Don Bosco kikérdezte őt addigi tanulmányiról. Mikor a próbára adott szöveget kis idő múlva szó szerint elmondja, Don Bosco így szólt: "Úgy látszik jó posztóval van dolgom!" Erre Domonkos így felelt: "Én vagyok a posztó, Ön legyen a szabó, kérem vigyen magával és készítsen belőlem szép ruhát a Jóistennek!" Elmondja Don Boscónak azt is, hogy a latin tanulmányai befejezése után Isten segítségével a papi pályára szeretne lépni. "Ne féljen, - mondta : "Remélem, hogy semmi panasz nem lesz ellenem!"
Társai nem csak jámborsága, tudománya, de udvarias és kellemes bánásmódja miatt is szívesen társalogtak vele. Egyszer egy hősies kis esemény játszódott le életében. Két társa összeveszett és a szóváltásnak az lett a vége, hogy kőpárbajban akartak elégtételt szerezni maguknak. Domonkos ki akarta békíteni őket, de nem sikerült. Velük ment a kőpárbaj színhelyére s amikor lerakták a köveket, az öt követ, és kimérték a húsz méter távolságot, ő középre lépve elővette kis feszületét, magasra emelve így szólt: "Jézus Krisztus meghalt ártatlanul és megbocsátott megfeszítőinek! Az első követ rám dobjátok..." E nem várt hősiességre a két fiú kibékült és megbocsátott egymásnak. Társai nagyon szerették őt, együtt pedig nagyon szerették a Szűzanyát s maguk között megalapították a Szeplőtlen Szűz Társulatát.

Don Bosco egyszer névnapján meg akarta örvendeztetni a fiúkat és így szólt:"Mindenki írja fel kívánságát egy papírszeletre!" Domonkos csak e pár szót írta: "Óhajtom, mentse meg lelkem, neveljen szentté!" Don Bosco komolyan vette kérését, magához hívatta és így szólt: "Figyelj csak! Légy vidám, teljesítsd híven kötelességeidet a tanulásban és a jámborságban, tégy jót másokkal! Így az életszentség útján fogsz járni!" Domonkos minden követelménynek megfelelt. Azonban Isten iránti szeretete, a lelkekért lángoló buzgalma korán felőrölték testi egészségét. "Ó mily csodaszépeket látok!"- szavakkal mosolyogva lehelte ki lelkét.

Címkék:  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 13 éve

Látta 105 ember.