Komolyan csinálni!
"Nagy a célunk. Szinte az egész világot szeretnénk jobbá tenni, hogy az emberek tisztábbak, nemesebbek és boldogabbak legyenek. Különb örömeik legyenek, mint eddig, az összejöveteleik szebbek legyenek, a munkájuk emberhez méltóbb. Sokféle olyan dolog van, amit szívesen megváltoztatnánk, néha egészen gyökerestül felfordítanánk. Gyakran beszélgettünk erről, amikor a megújult emberiség képét magunk elé idéztük. Az Úristen és a jóakarat ereje által a gonosz hatalma megtörik, és az ember valóban Isten gyermekévé válik. Nagy meggyőződéssel állítottuk, hogy ennek így meg így kell lennie - de nem áll-e otthon az asztalunkon a leckénk, amit éppen most kellene elkészítenünk? Nagy szavakat mondunk, miközben így szól belül a lelkiismeretünk: Hisz te álmodozol! Először a saját kötelességedet tedd meg! Miközben a világot akarod megújítani, elhanyagolod a matematikaleckédet! Persze másnap még gyorsan lemásolod a másikról. Szerinted komoly dolog ez? - Vagy: Elítéled a rossz állapotokat, miközben nem mégy el bevásárolni, amivel pedig téged bíztak meg. A szobádat még mindig nem takarítottad ki, és a dolgozatot is már tegnap el kellett volna készítened. Vajon jobb lesz-e a világ, ha te sem teszed azt, amihez csak te férsz hozzá? - A mostani kötelességed? - Mit jelent most "komolyan csinálni"?

Már többször beszéltünk arról, hogy minden legyen természetes és egyszerű; a világ belepusztul a követelésekbe és élvezetekbe. Az igénytelenségünkkel kell utat mutatnunk. Sőt lehet, hogy már nagy szavakat mondtunk a szegénységről, beszéltünk Szent Ferencről, és úgy vélekedtünk, hogy az ő szegénysége lelkületének, a királyi szabadságnak kell életre kelnie. De: nemde akkor beszéltünk a szegénységről, miközben tele volt a hasunk, amikor nagy szavakat, hősies hangulatban, fenségesen hagytunk feltörni a lelkünkből? Vagy amikor nehéz helyzetben vagyunk, örömmel vesszük-e tudomásul, hogy így édesanyánk aggodalmát elégedett arcunkkal enyhítsük? Ugye érted, hogy mekkora a különbség a kettő között? Az első csak szólam, a második komoly dolog. Gondoltunk-e Krisztus szegénységére, hogy azután szívesen lemondjunk egy kívánságunkról, vagy egy szép együttlétről, amikor ez valamilyen ok miatt szükséges volt, vagy csak a "szegénység" miatt, hogy szabadokká váljunk? Vagy a szegénységről való beszédet, mint egy szellemi ínyencséget, élveztük? Olyan, mint egy kiválasztott dolog, aminek örülünk, vagy mint egy költemény, de ami nem hagy nyomot az életen?" (Romano Guardini)

Címkék:  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 13 éve

Látta 22 ember.