A szenvedés, a vérveszteség és izzadás olyan kínzó szomjúságot okozhatott, amelyet mi nem ismerünk. Ezáltal teljesedett be a zsoltár szava: ,,Torkom, mint a cserép kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt.'' Jézus ezt a zsoltárt imádkozta a kereszten. A katonák - anélkül, hogy tudták volna - ugyancsak beteljesítették az írást, amikor ecetes bort adtak neki: ,,Szomjúságomban ecettel itattak.'' Jézus elutasította ezt, mert teljes öntudattal akart meghalni. Amint korábban, negyvennapos böjtje végén is volt ereje nemet mondani a kövek kenyérré változtatására, ugyanúgy mondott nemet haldoklásában az ecetes borra.

Az emberben mindig él a végtelenre irányuló vágy, amelyet csak Isten tud betölteni. A zsoltáros szerint: ,,Mint szarvas a forrásvízre, úgy kívánkozik a lelkem utánad Uram.'' Jézus pedig így tanít: ,,Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék.''

Minden ember szívében ott rejtőzik az isteni dolgok megértésének képessége, az Isten képmása. Lehet, hogy túl mélyen van elrejtve bennünk. De ha szomjúságunk nem csillapul irántuk, ha nem fáradunk bele az imádságba, van, aki kiássa szívünk kútját, hogy élő vizet fakasszon belőlünk.

Címkék:  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 12 éve

Látta 98 ember.