Két kis magzat beszélget…

– Te hiszel a születés utáni életben?– Természetesen! A születés után valaminekkövetkeznie kell. Talán ittis azért vagyunk, hogy felkészüljünkarra, ami ezután következik. – Butaság, semmiféle életnem létezik a születés után!Egyébként is, hogyan nézneki? – Azt pontosan nem tudom,de biztosan több fénylesz ott, mint itt. Talán a sajátlábunkon fogunk járni ésmajd a szájunkkal eszünk. – Hát ez ostobaság! Járninem lehet. És szájjal enni- ez meg végképp nevetséges!Hiszen mi a köldökzsinóronkeresztül táplálkozunk. Demondok én neked valamit:a születés utáni életet kizárhatjuk,mert a köldökzsinórmár most túlságosan rövid. – De, de, valami biztosanlesz! Csak valószínűlegminden egy kicsit másképpen,mint amihez itt hozzászoktunk. – De hát onnan még sohasenki nem tért vissza! A születésselaz élet egyszerűen véget ér. Különben is, azélet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben. – Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk,de mindenesetre meglátjuk a mamát, és őmajd gondoskodik rólunk. – A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő hol van? – Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetőenélünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk. – Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamátnem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!