Jézus születése

Krisztus világra jöttének pontos dátuma a mai napig vitatott. Évszázadokon keresztül január hatodika volt a hivatalos dátum, és csak a IV. században pápai döntésre tették át december 25-re. A téli Solstitium (napforduló) évezredeken keresztül a napistenek és a földre küldött megváltók születésnapjaként szerepelt a különböző közel-keleti, mediterrán és egyes észak-afrikai vallásokban. Egyiptomban például három és fél ezer évvel ezelőtt a fény istene és a világ megváltója címet viselő Hórusz isten számára rendezett születésnapi ünnepségek éjfélkor, a december 25-re virradó éjszaka első percétől kezdődtek. A gyertyafényes vallási szertartásokat ünnepi lakoma és általános vigasság követte, amelyhez az emberek az idő múlásával is rendületlenül ragaszkodtak.

 Érzelmeiben és hangulatában a Karácsony a nyugati civilizációk legnépszerűbb ünnepe. A különböző keresztény felekezetek számára Krisztus születésnapjaként, vagyis az Ige földre szállásaként, és közvetve az anyaság dicsőítéseként a legkedveltebb egyházi ünnep, ugyanakkor az egyre szekularizálódó huszadik században a nem hívők számára, de más vallásúak szemében is a szeretet, meghittség és béke szimbóluma.

December 24-én este szerte a nagyvilágban összejönnek a családok, rokonok, sokszor közeli barátok is gyertyagyújtásra és ajándékozásra, a templomokban pedig a jól ismert, de mégis minden alkalommal új varázzsal hódító karácsonyi történet felidézésére: „Ebben az időben történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, az egész földkerekséget írják össze, . . .”

Jézus születésének történetét az Újtestamentumból ismerjük. Az elbeszélés körvonalai és szereplői azok számára sem ismeretlenek, akik különben nem jártasak a keresztény mitológiában, mivel a gyermek születése hosszú évszázadok során egyetemes kultúránk számos alkotóművészét és előadóját ihlette meg. A születéslegendák ismertebb változata fény és pompa helyett kietlen, barlangszerű istállóba vezeti az olvasót, és aranyozott bölcső helyett durván ácsolt jászolba fekteti Izrael új királyát. A születés-misztérium nem szerepelt a legkorábbi (i. u. 70 körüli) Márknak tulajdonított evangéliumban, ami a Biblia-szakértőket arra a következtetésre juttatta, hogy csak később alakult ki, és épült be a Jézusról szóló írások közé.

Jézus születése

Az isteni Gyermek születése után nyolcadnapra kapta a Jézus nevét. Mikor pedig a kis Jézus 40 napos lett, Mária Józseffel együtt fölvitte őt a templomba, hogy a törvény rendelése szerint bemutassák s fölajánlják az Úrnak. A templomba jött ekkor egy istenfélő öregember: Simeon, aki igen vágyakozott a Megváltó után, és akinek a Szentlélek kijelentette, hogy amíg az Úr Fölkentjét meg nem látta, addig meg nem hal. És íme, Simeon a karjaira vette a kis Jézust s örvendezve, mondotta:
- Már most, Uram, bocsásd el a Te szolgádat békességben, mert szemeim meglátták az Üdvözítőt.

Midőn a kis jézus született, egy ragyogó fényes csillag jelent meg az égen. Messze földön, amerről a nap fölkél, élt három bölcs király. Mikor ezek meglátták a csillagot, mindjárt tudták, hogy megszületett a Megváltó. Mert már régi jövendölés volt az, hogy ha a Megváltó születik, egy fényes csillag fog feltűnni az égen. A három bölcs tehát útnak indult, hogy fölkeressék a kis Jézust. Arra mentek, amerre a csillag volt. Addig mentek, míg Jeruzsálembe, a zsidóknak fővárosába érkeztek, melyben Heródes, a zsidók királya lakott. A bölcsek így kérdezősködtek:
- Hol van a zsidóknak most született királya? Mikor Heródes ezt meghallotta, nagyon megijedt, mert azt hitte, hogy Jézus az ő országában lesz király (pedig Jézus az Isten országának királya). De Heródes sem tudta, hogy hol született a Megváltó. Azért rögtön összehívta a papokat és írástudókat és megkérdezte őket. Ezek elővették a Szentírást, és azt olvasták benne, hogy a Megváltó Betlehemben születik.
Heródes ekkor magához hívatta a bölcseket és így szólt hozzájuk: - Menjetek Betlehembe, és ha megtaláltátok a gyermeket, üzenjétek meg, hogy én is elmenjek őt imádni. A gonosz Heródes azonban hazudott, mert ő nem imádni, hanem megölni akarta a kis Jézust. A három bölcs elindult Betlehem felé. Midőn odaérkeztek, a csillag éppen a szent család lakóhelye fölött ragyogott. Bementek, és csakugyan ott találták a kis Jézust édesanyja ölében. Leborultak tehát, átadták ajándékaikat (tömjént, aranyat és mirhát) és imádták az isteni Gyermeket.

Múltak a napok, és Heródes várva-várta, mikor jönnek már vissza a bölcsek. De azok nem jöttek, mert az Úristen álmukban megparancsolta nekik, hogy ne menjenek vissza Heródeshez. ők tehát más úton mentek haza.

Mikor végre a gonosz Heródesnek elfogyott a türelme, katonákat küldött Betlehembe, hogy öljenek meg minden fiút, aki még nem kétéves. Azt gondolta, hogy köztük lesz a Jézuska is. A katonák csakugyan meg is ölték a szegény, kis ártatlanokat. De a kis Jézus nem volt közöttük, mert Józsefnek már előbb egy angyal jelent meg álmában és így szólt:
- Kelj föl! Vedd a Gyermeket és Anyját és fuss velük Egyiptomba.

József rögtön engedelmeskedett, és a szent család Egyiptomba menekült.

Heródes halála után Jézus és szülei megint visszajöttek, de nem Betlehembe, hanem Názáretbe. Názáretben a kis Jézus csöndesen elvonulva élt szüleivel. Szelíd, kedves és jó gyermek volt; engedelmes és jámbor magaviseletével példát adott a város többi gyermekeinek, és mindenki nagyon szerette őt.