Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Éva blogja - 2010. március

Sziasztok!

 

Tegnap volt két hete, hogy kiskutyámat őt évesen muszály volt elaltatni, mivel a lakoközösség ahol élünk, mindent elkövetett azért, hogy szerencsétlen beteg életemet, még jobban tönkretegye.

Sokszor gondolkodom azon, emberek százai, ezrei hallnak meg katasztrófákban, itt nálunk csak az a lényeg, hogy egy beteg ember életét, még szomorúbbá, tegyék.

Sajnos a lakást eladni lehetetlen, mivel olyan helyen van, és a ház állapota is katasztrófális, így kénytelen vagyok elviselni, nap mint nap a megaláztatásokat, nevetséges, és szánalmas bosszúhadjáratokat.

Címkék: magányos szomorú érthetetlen

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Évike,drága,én szívesen levelezek Veled,s nyujtok lelki vígaszt!
Az emberek könyörtelenek,mindaddig amig meg nem térnek!
Egy újjászületett keresztény ember képtelen az általad leírt módon viselkedni!Hogy miért merem ezt állítani?Mert a megtéréssel egy új emberré válik mindenki!
Én egy kis közösségbe járok,helyesebben beteg kislányom miatt visznek-hoznak bennünket,s boldogok vagyunk,mint egy nagy családban,ahol azÚr Jézus a "családfő"!Szeretettel várom jelentkezésedet kérdéseidet!Marika

Tovább 

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu