Gyűlölettel csókolnék,
tébolyúltan lehelnék
fagyasztó forróságot
áruló ajkad
hűtlen homályára.

Ha nem lennék oly hiú
s gyáva,
míly vagyok.

Augusztusnak, a nyárnak, szerelmünknek vége. Kitárván az ablakot rácsodálkozok, hogy az utcán mégis tavasz van. Pimasz gyengédséggel szórja cirógató sugarait a nap. S egyszeriben minden érzés felkavarodik bennem. Az érzékeim polkát járnak s én képtelen vagyok lépést tartani velük. Futnék, mint öreg csősz a bitang gyerkőcök után, de lábaim összegabalyodnak s elpottyanok. Olyan fergeteges élni vágyás kerít magába, hogy legszívesebben mindent körülölelnék.