A Valentin-nap a szeretet, a szerelem ünnepe, ilyenkor az angolszász eredetű hagyomány szerint illik egymást kedves üdvözlettel, aprócska ajándékkal meglepni. Az ünnep története nem teljesen tisztázott, az egyik könyvben azt olvashatjuk, hogy két Valentin volt, kiknek történetébõl egy legenda született, mások vitatják, hogy ketten lettek volna, egyes források viszont három Valentinrõl beszélnek.

A tudományos megközelítés szerint a rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezõje volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére. Az ünnep éjjelén a fiatal nõk belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belõle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sõt gyakran egész évben együtt maradtak.

Valentin nap azért van, hogy megünnepeljük egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát, amikor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Mások szerint késõbb sokan összetévesztették a norman-francia 'galantin' szóval, ami szerelmest jelent. Az idõk során a két hiedelem összefonódott, melynek eredményeképpen
Szent Valentinra úgy emlekezünk, mint a szerelmesek védõszentjére.

Ugyan Magyarországon csak a 90-es évek elején vált népszerűvé e nap megünneplése, az angolok ezt már 1446 óta teszik. Náluk az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek, a 19. században pedig már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek. Nem meglepő tehát, hogy február 14-én szerte a világon ma is sok szerelmes megünnepli a szerelmesek napját.