Egy pillangót kergetek,mióta csak élek .És soha nem figyelek,mikor hova lépek.Ő pedig csak lassan,csenben elrepül,majd a távolból előkerül.Tudom,ugyse lesz soha az enyém,mégis szaladok.De már egyre lassabban haladok.Körülöttem az emberek néznek rám bután,pedig én csak futok az álmaim után.

Soha ne sírj, ha mások látnak,gyengeséged ne mutasd ki többé másnak.Ne lássák, ha elhagyod magad,hogy a szenvedés magával ragad.Légy erős, még akkor is ha nehéz,nincs annál rosszabb, amikor valaki lenéz.Őrizd meg mindig méltóságodat,hisz senki sem értheti meg bánatodat.Nem érdemes sírni azután ki nem szeret,aki rajtad kívül másra is szemet vetett.Ne add meg neki azt az örömöt soha,Légy büszke, de megalázva soha.

Furcsa érzés,nem értem,
Én ezt senkitől nem kértem.
Egyik percben lenn vagyok a mélyben,
Utána repülök fenn a magas égen.
Felhőn sétálok,majd érzem a pokol tüzét,

Lelkem szárnyal,majd hirtelen megég.
Néha úgy érzem,nem is kell semmi,
Utána a világot át tudnám ölelni.
Mélyből a magasba,magasból a mélybe,
Hát ennek már sosem lesz vége

?

Nyitott szivvel szeretnék élni,
Hinni a csodákban, szépben a jóban,
Megérni,hogy bizni lehet még a kimondott emberi szóban.
A békét keresem szüntelen belefáradtam minden harcba,
Szeretnék ébren is álmodni,és mosolyt csalni minden arcra.