Ne nézzetek reám ugy mint csavargóra,

Kinek nincsen párja, nemtehet az róla,

Keresi kutatja mindenüt őt látla,

Hijába szol hozzá nem szol már hozája.

Álmomban az arcod megjelent előtem,

Szép fehér hajadból puha párnát szőttem.

Addig simogattam mig sirva fakadtam,

Bánatos arcodat,mindig csolkolgattam.

Vándor madár lettem eladtam a házam,

Kicsiny melleg fészkem, elcseréltem mással.

Nyugalmam nem lelem bár merre is nézek,

Jobb volna melleted megpihenni,édes.

Vírágos utcámba jajderégen jártam,

Virágos kertemet, jajde régen láttam.

Álmaimban ott járok bóldóg vagyok véled,

Amikorte eltünsz fáj a szivem érted.

A lombosfa árnyékában hervadó vírágok,

Mintha fájó szivük volna ,olyan haloványok.

Nem jút el hozzájuk melege a napnak,

Az árnyékban a virágok főldre hervadoznak.

El hervadok én is mint vírág az árnytól ,

Sötét felhők szűletnek a lélek fájdalmától,

A fekete bánat elfedi a lelket,

A fájó szív a sőtétben örömet nem lelhet.