Ne gyújcsatok gyertyát a karácsony fára,

Ha beláthat könyes szemmel egy árva is rája.

Ha nem szelitek meg a kalácsot ,

Vígan a  szegény nek,

Íllatával se adjatok hirt a kalács sütésnek.

Tűz hiába patog a kájháitokban,

Ha  az úton lévő didergőre nem gondoltok ma.

KRISZTUS születését hasztalan áldjátok,

Ha az  úton az ajtót hamar bezárjátok,

Mit ér a hozsána az úrhoz a menyhez,

HAszívünkben nincs szeretet ,

Minden emberhez ,,,BÓLDOG KARÁCSONYT,,,,

Karácsony van, egyedül vagyok.

A gyertyák fényénél Terád gondolok,,,

Régi ünnepek emléke felragyog,,

Már nem is érzem, hogy egyedül vagyok.

Hallom kedves hangod ,érzem ölelésed,

Lágyan megérintem felém nyujtott keted.

Tudom,elhoztad a Fényt Te nekem,

Látod milyen szép lett az életem?

Érzem a fenyö édes illatát ,

Szivemet régi meleg járja át.

Érzem magamon szemed kékségét,,

Amitöl ma is megolvad a jég!

Karácsony van ,Te itt vagy velem,

Szivünkben csodás ,nagy szerelem ,

Ésén csöndben ülök ,álmodom tovább,,,

Körülöttem béke ,lobogó gyertyák.

Háború volt jövök haza,írva megvolt a levél,

De a póstát bomba zúzta, csak pernyét visz a szél.

MIKLOS nap volt az ablakban ,három pár kis cipö.

Bizony lukas hiányzik a keresö.

Édesanyjuk takargatott, két narancsot ,pár diót,

Hogy ossza el azt a zyacskó, régen eltett mogyorót.

Agyerekek nem is ejtik,mílyen gond ha hull ahó.

Ők csak egyre kérdik mikor jön a télapó.

Vacsora az ünnepi volt,sült tök áraszt illatot.

Mikor egyszer valaki csak kopogott.

Férjem drágám gyermekeim,örömmámor a szobába.