Háború volt jövök haza,írva megvolt a levél,

De a póstát bomba zúzta, csak pernyét visz a szél.

MIKLOS nap volt az ablakban ,három pár kis cipö.

Bizony lukas hiányzik a keresö.

Édesanyjuk takargatott, két narancsot ,pár diót,

Hogy ossza el azt a zyacskó, régen eltett mogyorót.

Agyerekek nem is ejtik,mílyen gond ha hull ahó.

Ők csak egyre kérdik mikor jön a télapó.

Vacsora az ünnepi volt,sült tök áraszt illatot.

Mikor egyszer valaki csak kopogott.

Férjem drágám gyermekeim,örömmámor a szobába.

Haldokló rózsa szíromra  irom az én szívem történetét,

A szél felkapta s vítte  fújta szerte szét,

Aszirom lehúllottoda húlott lábaid elé ,

A te cipöd rájuk taposott s nem veted észre még.

Ha hozott a posta ,hozott kétsoros kis levelet,

At én hosszú levelemre ílyen rővíd felelet.

Mégis mikor elólvastam két szemembe köny szökött,

Reszketett a kétsor írás őt remegő új közőtt.

Azt hittem hogy nyíló rózsát fakaszt ,

Majd ez a nagy szerelem,

Pedig evvel elhervadt már

A bóldogság  szerelem...

Ne nézzetek reám ugy mint csavargóra,

Kinek nincsen párja, nemtehet az róla,

Keresi kutatja mindenüt őt látla,

Hijába szol hozzá nem szol már hozája.

Álmomban az arcod megjelent előtem,

Szép fehér hajadból puha párnát szőttem.

Addig simogattam mig sirva fakadtam,

Bánatos arcodat,mindig csolkolgattam.

Vándor madár lettem eladtam a házam,

Kicsiny melleg fészkem, elcseréltem mással.

Nyugalmam nem lelem bár merre is nézek,

Jobb volna melleted megpihenni,édes.

Estevan,estevan

Édes apafáradt,

Aranyhaju lányom,

Te bonts nekem ágyat.

Szeliden te simitsd,

Puhára a vánkost,

Ágyam  szélire is,

Te ülj ide már most,

Homlokomon a bú,

Nagyon el  borongott,

Kicsi száddal róla,

Leheld le a gondot.

Virág fejecskédet,

Hajlsd szivem fölibe,

Nevess éjszakáa,

Csillagot  beléje..

Reménységek tündöklő csillaga az égen,

Jólenne élni hitben, szeretetben.

Megszünnének bánatok ,gondok s bajok,

Élni békességben körülöttünk,

Szeretö   angyalok.

Talán minden jóra fordul más lesz az életem,

Elérkezik a pillanat még nekem is jutt egy kis szeretet,

Érezni azt hogy egy kicsit méeg valaki szeret,

Mert a magány engem eltemet ,

Segíteni egymást ,abba amimég hátravan.

Nemjó az életben ha az ember boldogtalan,

Élni együtt szépen ,csendben a gondot félretéve,

Vegyen körül benünket szeretet és béke