A XIX. századi Balaton képe leginkább a korabeli festmények alapján ismerhető meg. A FÓRUM-on megemlítettem Eötvös Károly a „Balatoni utazás vége” című könyvét. Ott ezt írja az 1875-ös utazása során a balatoni tájról:

„Csodálatos tájképi szépség például a Lesence völgye különösen két állópontról.” Az egyik szerinte ott van „ahol a Keszthelytől napkelet felé vezető út Balatongyörök mellett derékszögben északra fordul… előttem a szigligeti öböl… egykori híres várával, szemközt bezárja a látást a méltóságos Badacsony hegye,… attól mindig észak felé… a gulácsi és káptalantóti csúcsok, és Csobánc várának hatalmas tömegű bérce,… minden érzésünk megakad Szent-György hegyén,… s mögötte Haláp őskori tűzhányója szépen,… E határok közt középen a völgy folyóival, s ragyogó jegenyefasoraival…. E táj lerajzolását se merném tanácsolnia világ legnagyobb festőművészének se. Ligeti se kisérlette meg, a Balaton legnagyobb, s igazán remek festője. Mészöly se, aki egyébkén is csak apró balatoni részleteket örökített meg ecsetével.”

Ide kívánkozik ezek után bemutatni egy korabeli metszetet a leírt látópontról (Háry Gyula munkája), és bemutatni az idézett festőket, azok Balaton témájú festményeit. Még régebbi képekkel szolgálhat Petrich András képsorozata. Pár mondat a festőkről:

LIGETI Antal (Nagykároly, 1823. január 10. – Budapest, 1890. január 5.) festőművész

Pályáját kereskedőként kezdte. 1845-ben Itáliába ment, ahol id. Markó Károly volt a mestere. Hosszabb utakat tett Palesztinában és a Közel-Keleten, 1861-ben tért haza. Főleg romantikus hangvételű tájképei híresek. Ezeken gyakran keleti utazásai elevenednek meg. Támogatta a fiatal Munkácsy Mihályés Mészöly Géza fejlődését.

 MÉSZÖLY Géza

(1844, Sárbogárd - 1887, Jobbágyi)

Festő. Jogi tanulmányok után a bécsi és a müncheni akadémián tanult. Többnyire a balatoni tájat és lakóit festette, és a halászkunyhók, nádasok világának hangulatos ábrázolásával megteremtette a balatoni életképek speciális műfaját. Később inkább a Balaton-vidék, elsősorban az akarattyai partok szépségét örökítette meg, elhagyva az életképszerű motívumokat. Képeinek finom, bensőséges hangulata és aprólékos kidolgozása nagy hatással volt a századvég magyar tájképfestőire. Leghíresebb képe, a Balatoni halásztanya (1874)

PETRICH András

(1765, Mitrovica - 1842, Buda)

Katonai mérnök-tábornok, festő, rajzoló és rézmetsző. Katonai tevékenysége mellett (az 1809-es nemesi felkelés vezérkari főnöke volt) számos akvarellen és gouache-on örökített meg hazai és külföldi tájakat. A Balaton vidékéről a húszas években készített gouache-sorozatot, melyből több művet is a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye őriz.

Háry Gyula metszete itt látható, a  balatoni festmények pedig a letöltött képek között találhatók meg.