Kedves Cecilia! Megnéztem a hajléktalanokról szóló videódat. Sajnos ez már világjelenség. A korábbi években, ha valaki dolgozni akart biztosan nem került ilyen megalázó helyzetbe. Napjainkban bárki vétlenül kerülhet ilyen megalázó helyzetbe. Felháboritó és elszomoritó. A mi hazánkban is hasonló a helyzet. Korábban megpróbáltam, már gyermekkoromtól kezdve valami keveset tenni a rászorultakért. Ma már kénytelen, megkérgesedett a szivem, mert eszköztelen vagyok. Nem tudhatjuk esetleg nem kerülünk sorra mi is, hiszen ma már mindent meg lehet tenni. Sajnos szomoru a végszó. Talán a kor miatt, sokat változott a gondolkodásom. Ez a levél kicsit keserűre sikerült. Jó éjszakát kivánok: Zsóka.

Válasz