Hány éjszakámon, messzevisz egy ólommentes álom
Ez más világ, csupa örökzöld és nincs halál
Félek, természet, a füstön át elveszítlek végleg
Hisz hallom még, hogy szmogriadót fúj már a szél
Állva halnak a fák, bocsáss meg kérlek, az én hibám
Olyan némán vádol a táj, a margaréták
Állva halnak a fák, növények nélkül már nincs tovább
Szomorúan levegőt kér a fuldokló rét
Jajj lett a dalban, a gólyahír hideg jövőt jósol
Csak gyász fakad, levélkönnyet ejt minden ág
Késő a bánat, a pénzemért nem vehetek újat
csak művirág, kertem végén nem nyílik más
Állva halnak a fák, bocsáss meg kérlek, az én hibám
Olyan némán vádol a táj, a margaréták
Állva halnak a fák, növények nélkül már nincs tovább
Szomorúan levegőt kér a fuldokló rét
Állva halnak a fák, bocsáss meg kérlek, az én hibám
Olyan némán vádol a táj, a margaréták
Állva halnak a fák, növények nélkül már nincs tovább
Szomorúan levegőt kér a fuldokló rét
Vincze Lilla -Állva halnak a fák.

Címkék:  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 13 éve

Látta 219 ember.