Reggelente arra ébredek, hogy az elmúláson  merengek.

Ilyenkor  felülök az ágyamon, s kinézek az ablakon.

Nézem a fák  levelei között az át szürődő  napsugarakat,

a kinti világot, a szelet, mely  megmozgatja a faleveleket.

Mi lesz Velem, ha már nem leszek?

Ezeket mind elveszítem?

Nem látom többé a Napot?

Nem érzem a melegét?

Az elmúlás ténye, a sötét beborít,

és elfedi azt ami eddig volt!