Reggelente arra ébredek, hogy az elmúláson  merengek.

Ilyenkor  felülök az ágyamon, s kinézek az ablakon.

Nézem a fák  levelei között az át szürődő  napsugarakat,

a kinti világot, a szelet, mely  megmozgatja a faleveleket.

Mi lesz Velem, ha már nem leszek?

Ezeket mind elveszítem?

Nem látom többé a Napot?

Nem érzem a melegét?

Az elmúlás ténye, a sötét beborít,

és elfedi azt ami eddig volt!

Együnk halat jó sokat - hirdetik az újságok!

Meg is ennénk naponta ha nem  lenne olyan drága!

Kinek van  most pénze arra, hogy naponta halat egyen?

Talán van a gazdagoknak, de nincsen a szegényeknek!

Halak usznak a  folyókban, vizekben, a természet ingyen adja,

de ha már a boltba kerül  az ára vetekszik az arannyal!

Miért nem lehet olcsobb a hal?

Hisz az Isten ingyen adja!

A szegény ember tápláléka,

A gazdag úgysem eszi!

Ő a kaviárt szereti!!