egy kis történet (hm...ilyen is van)

A történetem(re már ajánlkozott egy forgatókönyv író):

Megszülettem--, eldobtak titkosan--,örökbe fogadtak titokban és más névvel--, felnőttem--, megkerestem aki eldobott vérszerinti anyámat--, de már csak a sírját találtam meg..... hát elkéstem :( 

Megtaláltam (neten) a féltestvérem is, aki az 'eldobó vérszerinti anyám "új, későbbi, (másik)” kapcsolatából  (házasságából),  jóval később születhetett.

"Egy gondolat bánt engemet' ; szerintetek oda merjek-e állni ez elé a család elé és azt mondani hogy  „szia én a féltestvéred vagyok és mielőtt te születtél az anyád (aki az én anyám is ) egy futó kapcsolatából engem megszült és beadott árvaházba  még mielőtt téged megszült...Szal a te anyád az én anyám is..."?

Szerintetek ? sztem el se hinné (vérszerinti anyám új családja), hogy anyjuknak házassága előtt, lányként ilyen elvetemült előélete volt és ilyen tettet hajtott végre anno. Hogy festene, h eléjük áll egy középkorú hölgy, aki 1ébként hasonlít is a 'féltesóra' (hm...a genetika teszi a dolgát) és jön ezzel a történelmileg is megrendítő szöveggel, úgy hogy közbe meg nem követel semmit, tehát semmi szándék nincs mögötte (ugyan mi is lenne, ezek a vérszerinti szülők (az apa is) már elhunytak.) Ezt a fenti szövegemet  meghallanák tőlem, elzavarnának a p@@@ba de talán még kegyelet-sértéssel is megvádolnának.  Természetesen dokumentumokkal tudok bizonyítani mindent.

Én csak egyet szeretnék; látni egy fényképet a vérszerinti anyámról, hiszen soha nem láthattam, világra jövetelemkor pedig  mással voltam elfoglalva... :)  Valszeg az új családjánál létezik  fotó róla, nem is egy. Tudomásomra jutott az is,  hol lakott a vérszerinti anyám, tudom hol lakik az új (másik ) kapcsolatából született családja ( aki nekem így tehát a féltestvérem.) Ő (már mint a '1/2tesó') még nem tudja, (szerintem a vérszerinti, 'eldobó' anyám még a halálos ágyán sem hiszem h beszélt egy leánygyermekéről, aki valahol létezik e nagyvilágban....), hogy én tudom ki ő és hogy biológiailag közünk van 1máshoz. Tehát ez nagyon kemény dilemma; hogy oda merjek-e  a féltestvér elé állni h „hello, mi tesók vagyunk ám, csak anyád ( aki egyben az én biológiai anyám is) sok-sok évvel ezelőtt, még a Te születésed előtt eldobott, letagadott és azóta is -örökre-elhallgatta világ előtt (és valszeg sírba vitte, valszeg nem beszélt erről soha senkinek) egy  született leány gyermekét”?

Amúgy egy érdekesség; a sírjára nem merte kirakatni a nevét…családi (a felíratokból és az évszámokból következtettve úgy tűnik, szülei és testvérei) sírjába helyezték el, de az ő neve nincs feliratozva…vajon sejthette h egyszer megtalálom és/vagy ennyire el akart tűnni ebből az életből, h nyoma se maradjon?

Milyen ’ajándék’ lenne ha készíttetnék így utólag a sírjhoz egy ún.: párnakövet ezzel a felirattal:

’itt nyugszik Tné xy született xy.  A feliratot utólag, mikor megtalálta  készítette eldobott lánya, Rné xk, született xk. Akit ekkor –és ekkor beadott örökre lemondással árvaházba és soha nem is  ment érte. Itt nyugszik az az 'anya, aki letagadta ekkor, itt és itt, ebben az évben született csecsemőjét és eldobta magától, örökre. Új családja után sem kereste meg soha és nem is vette vissza magához. Az azóta felnövekedett és egzisztenciát megteremtett értelmiségi  és azóta igazi anyává vált lánya viszont lehetőségekhez képest töretlenül kereste, csak most találta meg, keresési útja itt, ennél a sírnál ért végett.  Elkésett a  ’MIÉRT??!!  -el’.  De (ezt a tettet) soha nem felejti el. Hiszen mindenki egy anya méhéből származó gyermek”.

Mikor / meddíg érvényesül és milyen esetekben az a mondás h "halottakról jót vagy semmit....???