Én: Vincze Erika blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Nem vagy belépve

Voltam virágos réten ugrándozó kicsi lány,
ábrándos tekintetű,csillogó,szép szemű.
Apám ölében megbújó gyermek, ki tudja,
nála mindig megnyugvást,oltalmat talál.

Voltam szines álmokat szövő kamasz,
ki úgy érezte, el kell érni a csúcsokat.
Kerestem nagyapám léptei nyomát,
s hallottam egyre csak hivó szavát.

Voltam esendő, őrült szerelembe eső,
megfontolt,de csalódottan kesergő.
Tanultam hinni, tanultam feledni,
az életet élni, de cseppet se elviselni.

Vagyok a múltból, mit az idő gyúrt,
s a lelkem súlya is néha húz.
Vagyok a nyár esti könnyű szél,
mikor jó anyám csak nekem mesél.

Vagyok a messzi, sokszor idegen
kiváncsi tekintetű, fáradt vándor,
s leszek hirnök a nagy világból,
ha egyszer megint hazatalálok.

Címkék: múlt és jelen