Vissza nézek életemre, elmerengek csendben,
Felém tűnnek hosszú sorban, kiket úgy szerettem.
Mint ahogy a falevél száll, őszi viharokban,
Elrepültek erre, arra, egyik jobbra, másik balra,
Most tudom csak, milyen nagyon egyedül maradtam.

Meglátogat néha még a múltam ragyogása,
Két kedves szem felcsillan a sötét éjszakában.
Ilyenkor már azt se bánom, hogy múlnak az évek,
Mert volt egyszer piros rózsa, volt egyszer egy régi nóta,
Rágondolok, s úgy érzem, hogy mégis szép az élet.

Címkék:  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 13 éve

Látta 125 ember.