Tavasz a télben

Milyen gyönyörű kék az ég!
A Nap boldog, aranyban ég!
Tékozlón ontja sugarát,
Mutatná, hogy szép a világ.

Nem látja tán őkegyelme
A Földön a sok keservet?
A könnyeket a fájdalmat
Mi nincstelenségből fakad?

Vagy azért van e ragyogás,
Hogy szegény is kapjon áldást?
Hisz nagy gazdagság már az ma,
Ha nincs fűtés, ám süt a Nap.

Ha az ember melegedhet,
Test, és lélek is felenged.
A szellem majd új erőre kap,
Tán megoldást hoz a tavasz.

Megoldás a munka lenne
Az érte járó bér, tisztes!
Kinek nincs, lenne lakása,
S tán ételre is maradna.

Hát munkára fel Héliosz!
Tenned kell most gyorsan dolgod!
Melegítsd fel a szíveket,

Szárítsd fel a könnyeket!