Elment már a Nap
Lefeküdt aludni az ég aljára.
Elfáradt ma is,
Birkózott felhőkkel és viharral.

Átadta helyét
Milliónyi szikrázó csillagnak:
Játsznának villanyt
A sötét, fekete éjszakában.

Hold anyóka is
Sétájára indult lassan, bandukolva.
Letekint, néz ránk
Úrnőjeként sötétség honának.

Aludhatunk már,
Az éj csillagok, Hold birodalma.
Ember te pihenj!

Ringasd magad álmok világába.

(magam)

Csirip-csirip, csipcsirip!
Elmúlott már farsang is,
Jön a tavasz, közelít.

A telet már temették,
Busók máglyán égették.
Megszólalt a verébnép:

Csirip-csirip, odanézz!
Nőszirom nyújtja fejét.
A hóvirág is mily szép!

Majd az ibolya kéklik,
Illata megrészegít.
Szerelmesen boldogít.

És a jácint, a nárcisz
Ragyogóan mint virít!
Már a látvány elbódít.

Hát még a tulipánhad!
Fejük büszkén, égbe tart,
Bizony, itt már a tavasz.

A fák díszbe öltöznek.
A dús zöld levelekkel
Mutatják, milyen szépek.

Madarak csicseregnek,
Párjuknak énekelnek.
Új életnek örülnek.

A fecske is fészket rak,
Eresz alá tapasztja.
Itt lakik majd családja.

A magasban gólya száll,
Ebédjére hol talál?
Fiókája éhes már!

Tavasz a megújhodás!
Remény és várakozás,
Egy új életre vágyás.

Jöjj hát hamar kikelet,
Hisz fáztunk már eleget.
Hozz nekünk jót, meleget!

Tavasz a télben

Milyen gyönyörű kék az ég!
A Nap boldog, aranyban ég!
Tékozlón ontja sugarát,
Mutatná, hogy szép a világ.

Nem látja tán őkegyelme
A Földön a sok keservet?
A könnyeket a fájdalmat
Mi nincstelenségből fakad?

Vagy azért van e ragyogás,
Hogy szegény is kapjon áldást?
Hisz nagy gazdagság már az ma,
Ha nincs fűtés, ám süt a Nap.

Ha az ember melegedhet,
Test, és lélek is felenged.
A szellem majd új erőre kap,
Tán megoldást hoz a tavasz.

Megoldás a munka lenne
Az érte járó bér, tisztes!
Kinek nincs, lenne lakása,
S tán ételre is maradna.

Hát munkára fel Héliosz!
Tenned kell most gyorsan dolgod!
Melegítsd fel a szíveket,

Szárítsd fel a könnyeket!

Angyalkák milliárdja
Hópihének öltözve
Járja farsangi táncát.
Balett a levegőben!
Piruettek, szökellések,
A csodák csodája ez!

A zenét, az ütemet
Szél uram adja hozzá.
Feldobja és pörgeti,
És ha már elfáradtak,
Elringatja a pihéket,
Földre leteszi szépen.

Elfekszenek, pihennek.
Megsimulnak, csendesek.
Fehér leplet terítenek
E széles, nagy vidékre.
Szárnyaikkal ölelkeznek,
Így kapaszkodnak össze.

Várnak a pillanatra
Mit hoz a Napnak csókja:
És vízzé válva adnak
Új életet virágnak,
Fának és fűnek, természetnek,
Mindent újító szépnek.

És burjánzik az élet:
Előbb tavasz, majd a nyár.
Ha őszi köd beköszönt,
Ők gyülekeznek az égben,
És válnak angyalkákká.