Látod az erdőt, látod a sok sok fát?                                                                                      

Hallod a fák közt a szél bús sóhaját?

Hol egykor madár dallal talált otthont,

Mókus menedéket, s bagoly pedig félhomályt?

Látod a völgyet, s közepén az öreg tölgyet?

Hallod-e selymes fűben, tücsök násznak dallamát?

Hol egykor rigó fütyült, majd rakott fészket,

Gólya kerepelve gyűjtögette magának a vacsorát?

Hol van mára minden? Minden ami élet,

Elveszett egy gyűlöletes szóban örökre és végleg.

Minden ami egykor madárdalra ébredt,

Most ott áll ugyanúgy, s emlékeket ébreszt.

Látod az erdőt, látod a sok sok fát?

Hallod a fák közt a szél bús sóhaját?

Minden olyan mint régen, mégis minden más.

A MI erdőnknek hangját, hallgatja majd valaki Más.