Lassan hatvan ev nyomja mar a vallamat.

Nehez szamba venni mi törtent ez alatt.

Megszülettem,szeretettel ringatott anyam.

Felnött növe ertem,mint gyümölcs a fan.

Szerelembe estem,nyujtottam ket kezem.

E nagy szerelemböl lett harom gyermekem.

Gyorsan felnöttek,szinte eszre sem vettem.

Közben szalltak az evek es magam lettem.

Elsö szerelem es csalodas volt nekem.

Ugy ereztem összeroppant az eletem.

kihült a szerelem csak a banat maradt.

Sokaig könny aztatta szomoru arcomat.

Jött egy uj szerelem,szivem kiviragzott.

Könnyek helyett öröm,ragyogas latszott.

Boldogsagban uszva eltem eletem.

Volt aki szeretett es együtt volt velem.

Majd jött a valsag, a munkanelküliseg.

Ugy ereztük,hogy rank szakadt a magas eg.

De boldogok voltunk,bar nehez volt az elet.

Hisz mi addig megvolt,akkor semmive lett.

Uj kezdes egy kicsi hazban,hideg telben.

Tavol a varostol,nagy messzesegben.

Jeges,havas,jaratlan utakon jartunk.

Sokszor atfagytunk mire visszatalaltunk.

Egy ev bizonytalansag; majd munkat kaptam.

Uj feladat volt es boldogan vallaltam.

Ötvenhez közel, iskola padba ültem.

Dolgoztam,tanultam,vizsgara keszültem.

Szegeny Parom, Ö munkanelküli maradt.

Vegezte az othoni feladatokat.

Haz körül megcsinalt mindent mit lehetett.

Barkacsolt,vasarolt,fözte az etkeket.

Hetvegen sokszor együtt kerteszkedtünk.

Kesö ejnek ejjen sokat beszelgettünk.

Terveztük a jövöt a meg szebb eletet.

Nem selytettük meg a fajo iteletet.

Kegyetlen sors almainkat eltiporta.

Apro darabokra törve szejjel szorta.

Parom halala villamcsapaskent hatott.

Halal mindent elvett,amit a sors adott.

Miert kell egy embernek ketszer fizetnie?

Miert nem lehet vegre boldognak lennie?

Miert jön banat az ember eleteben?

Miert kap oly sok fajdalmat a lelkeben?

Sok kerdes,melyre a sors nem felelt nekem.

Egyedül eltem csak a banat volt velem.

Szalltak az evek a szomorusag maradt.

Hisz csak banat van ott,hol a halal arat.

Nyugdijazasom utan eljöttem onnan,

Hol valamikor nagyon boldog voltam.

Ujra megtanultam boldogan nevetni.

Ehez a banatot el kellet temetni.

Hatvan ev nagy idö az ember eleteben.

Nem hordozhat mindig banatot lelkeben.

Hosszu az ut melyen meg tovabb kell menni.

Fajo almokat,banatot el kell feledni.

Az utamon jarva most-mar csak elöre nezek.

Hatam mögött sötet arnyak,elöttem a fenyek.

Hiv,csabit az ut melyen tovabb haladok.

De az uton jarva meg egyedül vagyok.

Jöhet meg boldogsag,tart karokkal varom.

Lehet meg kedves szeretni valo parom.

Törtenhet sok csoda az ember eleteben.

Lehet meg boldogsag ,megviselt lelkeben.