“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” (Ernest Hemingway)

Ahhoz, hogy boldogok lehessünk  hagynunk kell, hogy a múlt tovaszálljon, jobban kell figyelnünk a jelenre, és el kell oszlatnunk a bennünk lévő félelmet. Sok út vezet a belső átalakuláshoz és a lelki békéhez.

A gyerekkor életünk talán egyik legmeghatározóbb szakasza. A jót dédelgetjük életünk végéig, szívesen emlékezünk rá.

Bár szerintem nincs csak rossz és csak jó gyerekkor, mivel az élet nem fekete-fehér. Minden keserves gyerekkor tartogat kedves, szép emlékeket és a szépségeseknek is megvan a maguk fájdalma.

És mitől nevezhetjük a gyerekkort szépnek?

Az ötvenes években születtem. Megvolt ennek az időszaknak is a maga nehézsége. És mégis...mégis...