Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szikla, és rajta egy sasfészek. A szikla alatt volt egy házikó, mellette egy kis udvaron élt egy tyúk. Egyszer csak nagy szél kerekedett, és a sasfészekből az egyik tojás legurult a kis udvarra a tyúkhoz. Az meglátta a tojást, a sajátjai közé tette, és kikeltette. A tyúk azt hitte, hogy csibét keltett ki, és a sajátjaként, a többivel együtt nevelte a „kiscsirkét”. Az csak nőtt, nőtt, gyorsabban nőtt, mint a testvérei, de különben ugyanúgy viselkedett, mint azok. Egész életében arra nevelték, hogy magokat kell felcsipkednie a talajról, és ha szerencséje van, még akár egy gilisztát is kihúzhat a földből. Arra tanították, hogy soha nem szabad a kerítésen kívül mennie, mert ott veszélyek leselkednek rá.

A kis sas úgy is viselkedett, mint a többi csibe. Járt-kelt az udvaron, szedegette a magot. Egyszer, amint így kapirgált, felnézett az égre, és mit lát: egy óriási sast, amely csodálatosan repül!
– Gyönyörű lenne, ha én is tudnék ilyen csodálatosan repülni! – kiáltotta vágyakozva. A sas meghallotta, és ezt válaszolta:
– Hiszen te is repülhetsz.
– Á, dehogy! Én még a kerítésen kívül sem mehetek. Magot kell kapirgálnom. Ha jól megy, kihúzok magamnak egy gilisztát és egyszer talán vasárnapi ebédként végzem majd. Így volt ez mindig.
– De te repülhetsz.Ugyanúgy, mint én. Csak meg kell próbálnod. Lehet, hogy párszor lepottyansz, nem fog rögtön sikerülni. De először is meg kell próbálnod!
A beszélgetést meghallotta a tyúkanyó, odaszaladt és rákezdte:
– Ki látott már ilyet, hogy egy tyúk repüljön? Itt maradsz és kész! Nem mehetsz el az udvarról. Egész életedben azt magyaráztam, hogy te nem tudsz repülni. A kerítés mögé sem szabad menned!
A kis sas egy darabig tétovázott, nem tudta, mitévő legyen. Odasereglettek hozzá a csibebarátai, akik végül meggyőzték arról, hogy nem képes repülni, így végül még csak meg sem próbálta.
A sasfióka ezek után az egész életét abban a tudatban élte le, hogy ő egy átlagos tyúk, akinek semmi keresnivalója nincs az égen a sasok között.

A tanulság:

“Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A “kis” emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz.” (Mark Twain)