Az a baj, hogy én istenigazából már teljesen nem merek bízni abban, hogy valaki igazán teljes szívéből közelít hozzám- igazi szeretettel!
Nekem először újra meg kell tanulnom hinni és bízni!
Az elfogadás az már egy későbbi stádium... amikor már eltelt annyi idő, hogy visszatekintve - azt mondhatom: hogy tényleg igazi szeretettel közeledett HOZZÁM!
Bár nyitottnak tűnök, ezek szerint mégsem vagyok az....?
Kitinpáncélba búrkoltam a szívem.. az vagyok, aki vagyok - csak páncél mögött!
A VILÁGUNK ILYEN, HOGY EL KELL REJTŐZNI! HA VALAKI ÉRZÉKENY, VÉDEKEZNI KELL. BÁR ROSSZ SZOKÁSOM, HOGY ÉN KÍVÜLRŐL MÉGIS BIZALOMMAL ÉS SZERETETTEL FORDULOK AZ EMBEREKHEZ...
Az igazi szeretet jambor,szelid,türelmes,tele van alazattal,nem feltekeny,öszinte...
Sajnos ezt a gyakorlatban annal kevesebbszer tapasztalja az ember.De akkor az valojaban nem is igaz szeretet.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!