...Antal!

Az a baj, hogy én istenigazából már teljesen nem merek bízni abban, hogy valaki igazán teljes szívéből közelít hozzám- igazi szeretettel!

Nekem először újra meg kell tanulnom hinni és bízni!

Az elfogadás az már egy későbbi stádium... amikor már eltelt annyi idő, hogy visszatekintve - azt mondhatom: hogy tényleg igazi szeretettel közeledett HOZZÁM!

Bár nyitottnak tűnök, ezek szerint mégsem vagyok az....?

Kitinpáncélba búrkoltam a szívem.. az vagyok, aki vagyok - csak páncél mögött!

A VILÁGUNK ILYEN, HOGY EL KELL REJTŐZNI! HA VALAKI ÉRZÉKENY, VÉDEKEZNI KELL. BÁR ROSSZ SZOKÁSOM, HOGY ÉN KÍVÜLRŐL MÉGIS BIZALOMMAL ÉS SZERETETTEL FORDULOK AZ EMBEREKHEZ...

EZ OLYAN BELSŐ KETTŐSSÉG...

olgi

Válasz