Második fejezet: A probléma, amelyből minden más probléma ered
 
A dal így folytatódik:
 
Ha valaki semmit nem lát, amikor az űrbe bámul;
ha elméjével felfedezi az elmét, akkor azzal elpusztítja a megkülönböztetést
és eléri a buddhaságot.
 
A felhőknek, melyek az égen vándorolnak, nincs gyökerük, nincs otthonuk;
miként az elmében sodródó, megkülönböztető gondolatoknak sincs.
Amint az én-tudatot meglátod, az ítélkezés véget ér.
 
A térben különböző formák és színek öltenek alakot, de a teret sem a fekete, sem a fehér nem festi meg.