<!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } -->

Régmúlt évek fehér karácsonyának
meleg-kalács-íze mosolyg felém,
meghittségét már más adja a mának...
Az ég is csalfa napjaink telén.

Gyermekként rejtelmek lakták a házat
a szent napon, s mikor az este jött,
percek múlása fokozta a lázat:
mi rejtőzhet a zárt ajtók mögött?

Izgalom-rózsás arccal figyeltem
a hópaplan alá bújt dombokat,
a teljesség tüze hevült szívemben,
s a hűs ablakhoz nyomtam arcomat.

A csengettyűk varázs-hangja kitárta
a fényben úszó díszes nagyszobát,
anyu s apu fénylő szeme vigyázta,
miként bontom ajándékok sorát...

Ma eső szitál a csalódott világra,
a fehérség túl hamar költözött,
színhiányos lett gyermekeink álma,
s gyérebb titkok a zárt ajtók mögött.

Ma mi szemléljük csillogó szemekkel,
az izgalomtól lázas csemeték
telnek-e elég tápláló meleggel?
Hisz kinn a dombok hideg-feketék.


Székesfehérvár, 2009. 12. 24.