Ülök a vízparton, gyönyörködöm
víz vagy könnycseppek az arcomon, mellettem üröm
virágzik, magasodik fel
szépségtől vagy a bortól szenderültem el?!
Nézem, ahogy a folyó tiszta, nyugodt és békés
Tapinthatnám, hisz az út csak két lépés
De nem tudnám markomba tartani, szorításom bármily erős
Hisz utat talál magának, látom nagyon sietős
De nekem is, hisz esőre áll
Maradok még, míg a vihar megtalál
Egyre jobban gomolyog, néha megpihen kövön, sziklán
Szeretem nézni, ahogy csordogál
Belegondolok, mennyi apróbb s hatalmasabb életnek ad otthont
S nekünk is mennyi terhet a hátán hordott
És vitt, vezetett, hogy nekünk jobb legyen
Hát viselkedhetnénk tiszteletteljesen
Ki az ember, hogy felette uralkodjon?
Erősödik az ostrom...
Távolba látom csónakban egy férfi igyekszik partot érni
Messze van, még nem tud kilépni
Mókás, ide-oda dobálja, mintha játszadozna vele
Minek lehetne ennél nagyobb hordereje?
Gyönyörű élénk színe, már vadabb, félelmetesebb árnyalatot öltött
Már csak egy méter van köztünk, medréből kiöntött
Gomolyog, csapkod, vagdalkozik
Nekem még mindig tetszik
Hullámainak már egy kosarassal vetekszik mérete
Didergek vagy félek? Mennyi lenne neki egy ember élete?
Valószínű semmi, de mire erre jutottam
Már majdnem ott volt alattam
lábfejemet már ellepte s a térdemmel védem testem
Még maradok, nem futamodok meg olyan könnyen
Bár igaz, már kijött a könnyem.
Már kisebb nagyobb kövek potyognak a mélybe
Nem kerülhetnének csodásabb szentélybe 
Bőrig áztam, fázok, reszketek, jobb lesz nekem otthon
Erősebb vagy, győztél! Erőnk nincs egy hullámhosszon!
Viktor Bíró