Ülök a vízparton, gyönyörködöm
víz vagy könnycseppek az arcomon, mellettem üröm
virágzik, magasodik fel
szépségtől vagy a bortól szenderültem el?!
Nézem, ahogy a folyó tiszta, nyugodt és békés
Tapinthatnám, hisz az út csak két lépés
De nem tudnám markomba tartani, szorításom bármily erős
Hisz utat talál magának, látom nagyon sietős
De nekem is, hisz esőre áll
Maradok még, míg a vihar megtalál
Egyre jobban gomolyog, néha megpihen kövön, sziklán
Szeretem nézni, ahogy csordogál
Belegondolok, mennyi apróbb s hatalmasabb életnek ad otthont
S nekünk is mennyi terhet a hátán hordott
És vitt, vezetett, hogy nekünk jobb legyen
Hát viselkedhetnénk tiszteletteljesen
Ki az ember, hogy felette uralkodjon?