Körmendi Gitta - Szeretek

Szeretem a Földet, szeretem az Eget,
szeretem a helyet, hol szeretni lehet,
szeretem az időt, az időtlenséget:
szeretem igaznak tudni, amit érzek.
Szeretek szeretni egészet, részeket,
áldani magasat, emelni mélyeket,
szeretem a rútban meglátni a szépet:
szeretem az egész Isten adta létet.
Hol boldog örömmel, hol sírva szeretek,
csillagként álmodok, porszemként feledek,
elfogadva erényt, sebezhetőséget:
szeretek, míg áldott szereteted éltet.

Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.
Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.

Szerintem a testet nem lehet elválasztani a lélektől, hisz akkor csak X kg hústömeg lenne. A testünk azonban egy nagyon intelligens ruha. Él! A lélek élteti. Persze lehetne ezt sokkal bonyolultabban kifejteni, gondolok a finomanyagi testekre...stb, de így egyértelműbb.

Azt gondolom, hogy minden" föntről" száll alá...s a végállomás a test.
A tudat egy viszonylag fiatal képződmény a tudattalanhoz képest, amiben olyan "programok" futnak amikről tudomásunk sincs, s amelyek sokszor okoznak betegséget.