A lány már régóta nem hallott a srácról… Talán még reménykedett hogy egy napon az élet rögös útján még összefutnak.. Ám de életük ösvénye ellentétes irányba vezetett.. A srác ösvénye talán rögösebb volt a lányénál is.. Mind a kettejüknek voltak kisebb-nagyobb problémáik.. Arról ábrándoztak, hogy majd egyszer együtt elmenekülnek a gondok elől.. De a sors máshogy akarta… Az élet szele egy pilleként elsodorta őket egymás mellől… A távolság amúgy sem volt kicsi kettejük között, de a szerelem legyőzte… Most már talán csak a lány vágyakozik a srác után… De esze legmélyebb zugában tudja, hogy már soha nem találkozhatnak.. a szivében viszont még él a reménynek egy halvány sugara, hogy talán majd újra az ajkuk összeér.. Sajnos a sorssal szemben a remény túl gyenge.. A távolság egyre csak nő köztük.. De a lány azt mondja talán majd egyszer és nem akarja elengedni a szerelemét… A lány napjai csak összemosódnak és keresi azt aki majd a srác helyére lép… Tudja nagyon jól, hogy olyat mint Ő sosem találhat… hiszen ez a srác mint minden ember egyedi volt… Tudja hogy a szerelem nem égett ki még belölle és tudja hogy lesz még szerelmes talál majd mást aki után sírhat de azokban a könnycseppekben BENNE LESZ A SRÁCNAK A HIÁNYA a lány álmodozó tipus volt igy hitt acsodákban.. Hog egyszer talán a srác majd pont vele szemben sétál és megfogja a kezét és lágyan megcsókolja és boldogok lesznek míg meg nem halnak.. Ez az álom olyan meseszerű volt… és sajnos csak álom.. Egy napon, esős napon hazaért és leült a szobájának sarkába és egy nagy lélegzetet vett s elhatározta hogy elengedi a srácot.. Ez a döntés nagy volt talán a lány számára aki még hitt a mesékben túl nagy… Elővette az összes emlékét a srácról és ezeket elégette.. A füst sötét volt és szomorú a lány könnyei esőként fojtak végig az arcán… Csak zokogott, sirt és mél fájdalmat érzett a szivében.. Mikor minden emléket elégetett érezte, hogy a szivéből akkor sem tudja a srác emlékét törölni.. a lány ajka is könnyben uszott.. lágyan az ajkához nyúlt és mintha érezte volna a srác csokját utólsó csókját az ajkain.. Egy kicsit mintha mosolyra görbült volna az arca, lefeküdt és ennek a csóknak az emlékével álomra hajtotta a fejét.. mielött elaludt volna annyit mondott.. Hogy talán majd holnap..