Egy az évszakhoz képest meleg őszi napon a lány hazaért és elkeseredett.. Maga sem tudta mi az oka ennek a szürke kedvnek csak volt.. A lány az utóbbi időben már érezte valami nincs rendben vele.. Úgy gondolta csak a kusza időjárás.. No de mégsem.. A kedve egyre rosszabb búsabb lett.. A lelkét kiöntötte volna, úgy érezte kinek.. Ha vlaki megkérdezte volna, hogy mi a baj ő azt nomdta volna nem tudom csak.. Ebben a „csak-ban” minden benne volt.. Csak.. Hát.. Ugy érezte hiányzik neki valami vagy talán valaki.. Beült a szobája egy eldugott sarkába és elővett egy megviselt cipős dobozt.. Kinyitotta.. és kutakodott.. Keresett valamit, ekkor hirtelen megállt a keze és kihúzott egy képet.. A képet nézve egy-két könnycsepp csordult végig az arcán.. Abban a képben benne volt a boldogsága.. Szinte az a kép mesélt.. Hogy mi állt a mesében?? Miről szólt?? Ez a mese a lány életének a legboldogabb szakaszának a meséje volt.. A képen egy csoki barna bőrű srác volt… a srác haja intenzíven sötét volt a szeme a bőre és a haja közt volt… ez a srác már több mint féléve kilépett a lány életéből.. a lány úgy érezte, hogy már csak egy emlék melyen elmosolyodik néha nap.. Most pedig már szakadatlanul zokog, sir a srác képét nézve.. A vastag szinte csókra hívogató szája beszédre nyílik és azt mondja hiányzik.. A lány tudta, hogy valakivel meg kell osztania a bánatát ideje kiöntenie a szivét valakinek, de egyedül érezte magát… Úgy érezte nincs kinek annyit mondhatna, hogy hiányzik a szerelme.. Így a telefonjához nyúlt s tárcsázta a srác számát akivel már több mint féléve nem is beszélt.. Kicsöng… mondta magában és érezte, hogy a keze remeg akár a kocsonya és fél.. A könnyeit letörölte és vett egy mély lélegzetet.. A srác beleszólt és a lány szinte elolvadt a hangja hallatán.. És belekezdett volna az elmúlt 6 hónap mesélésébe, de ráébredt az élete a srác nélkül üres volt, így nem tudott mit mondani.. de már a szíve boldog és szomorú volt, egyaránt hiszen a srác hangját újra hallhatta.. Tudta meg kell neki mondania ezt az egyszerűnek tűnő ám de mégis csodás szót.. Szeretlek.. De a lány gyáva volt és nem merte kimondani .. talán a választól félt sőt rettegett.. Nem akarta tudomásul venni, hogy az élete talán első és talán utolsó szerelmét el kell engednie.. Tudta, hogy valamit mégis mondania kell neki.. A telefonkagyló elé tette a kezét és így súgta bele szeretlek.. A fiú visszakérdezett, hogy tessék?? A lány nem tudta, hogy tényleg nem érti a fiú vagy csak nem akarja érteni és félt újból kimondani de a szíve egyre hevesebben vert és késztette arra, hogy ujra azt mondja a srácnak, hogy szeretlek.. Most már hallhatóbban mondta és a srác nem válaszolt.. Fél percig csend volt a vonalban.. Talán csak a háttérzajokat lehetett hallani.. A lány válaszra várt.. A srác pedig tanácstalan volt.. A lány nagy zavarában elkezdett magyarázkodni és hadarni.. A hangján hallatszott, hogy félt.. A srác Kiséé mogorván azt mondta neki; hallgass, ne szólj.. A lány nagyon megijedt szinte már a csókos szája újabb sírásra görnyedt.. Mikor a srác azt mondta én is szeretlek.. Ekkor a lány könnyei esőszerűen potyogni kezdtek ezek voltak az öröm könnyei.,. a lány érezte mostmár jobban van sokkal jobban.. Már azt az ürességet kitöltötte a szerelem a srác szerelme.. Azóta lány mindenkit biztat ara, hogy soha ne adja fel és vállalja fel az érzéseit..