Szia!

Először is köszönöm… Hogy mit is? Gondolom fogalmad, sincs. most elmondom.. köszönöm hogy részben megnyíltál nekem, és én megismerhettelek köszönöm azt a kevés időt, amit Veled tölthettem és köszönöm, hogy esélyt adtál nekem a boldogságra.. Elmondom neked, mit érzek. Szeretlek! Az első találkozásunkkor a torkomban gombócot éreztem, a vonaton igazgattam a ruhámat, hogy vajon tecceni fog-e neki. És akkor végre megérkeztünk te kedvesen elém áltál és bemutatkoztál nekem. Talán nagy zavarodban kétszer is elmondtad hogy Neked írtam az sms-eket. Én annyit feleltem hogy tudom a sötétben biztos nem látszott, de el is pirultam. Igaz akkor azt gondoltam, hogy egy kaland leszel számomra te is. Az életben nem számított nekem más, mint a kalandok. Máig emlékszek a csókokra melyek kettőnk közt csattantak el. De én naiv voltam és rajtad kívül mást választottam. De mégis este azt akartad aludjak melletted én, persze nem szóltam, hiszen szólni nem mertem. Akkor kezdtem ráébredni, hogy igen ez a fiú kell nekem. Az éjjel keveset aludtam néztem, ahogy te alszol. Másnap reggel kicsit el voltam keseredve de mégis belül boldog voltam hogy megtaláltam! Tudtam, hogy eltelik majd sok idő mire mi újra, látjuk egymást! Csak vártam és vártam akkor újra találkoztunk az a találkozás nem volt olyan szenvedélyes, de mégis éreztem, hogy Téged akarlak… És most most van. Rég nem hallottunk egymás felől talán egy kisebb haraggal váltunk el egymástól, mert én megint hibáztam! De minden megbocsátható. És ebben reménykedek! Várom azt a napot mikor majd újra a csókjaidtól ég a szám, Tudod, megszerettelek! Próbáltam elfeledni mi volt de sajnos nem sikerült! Kerestem a vigaszt más fiúk karjaiban De a vége mindig az lett, hogy Téged szeretlek! Menekültem az érzéseim elől viszont azok utolértek és most már elfogadtam, ha reménytelenül is de Téged szeretlek! Azt sajnos nem mondhatom, hogy örökre, hiszen semmi nem tart örökké de úgy érzem még sokáig, hiszen már tudom, hogy ha akarnálak se tudnálak feledni. Ne szólj, kérlek ne még ne, várj még! Nem kérem, hogy szeress, ha neked ez úgyse menne inkább, csak emlékezz, emlékezz arra, ami volt, ami már nincs és talán sose lesz! Ha halványan egy kis foszlányát látod a régelmúltnak, akkor szólj és én már boldog, vagyok!
Köszönöm!