Susanne elvisz téged, le a folyóparti házba,
ahol hajók hangját hallod, s maradnál még éjszakára,
És te tudod, kissé bolond, de hát épp ezért szeretnéd,
ahogy teát s narancsot kínál, hiszen nem vagy más, csak vendég
és te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged,
mikor mint a folyó elönti a bizonyság a szíved,
hogy régóta hozzá tartozol.

És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd,
és te tudod, bízhat benned, hiszen gondolatban tiéd lett már rég.

És tengerész volt Jézus, mikor átkelt a vízen
és sokáig csak figyelt, hogy a tenger miként üzen
s mikor bizonyosság érte, hogy a fuldoklókon segít
így szólt: tengerészek lesztek, míg a tenger megszabadít
de ő már akkor tudta, mielőtt az ég kinyílna emberként elhagyatva
úgy süllyed alá, akár egy kő.

És te útra kelnél véle, akárhová vakon követnéd,
és te talán bíznál benne, hisz gondolatban elfogadtad rég.

Most Susanne fogja kezed, és a folyóparthoz vezet
csupa rongy és toll ruhája, mint egy Üdvhadsereg-árva
és a napfény méze ömlik le a kikötői lányra
és a sok szemét és virág közt úgy látod, ahogy ő látja,
lent az algák közt a hősök, gyermekek hajnali fényben
szeretetre vágyakozva látod őket öröklétben míg Susanne
tükröt tart eléd.

És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd
és te tudod, bízhatsz benne, hiszen gondolatban övé vagy már rég.

Címkék: leonard cohen suzanne  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 14 éve

Látta 166 ember.