Lehet, hogy tényleg tavasz volna?

                      Igaz, a május is itt van maholnap.

                      Az órák is többet mutatnak már eggyel,

                      Mikor felébrednek, mert eljött a reggel.

                      Valahonnan ekkorra már

                       Előbújik sok kis madár,

                       S kórussá összeállva szépen,

                       Úgy dalolnak, mint tavaly, régen...

                       Látszik, ők nem érzik: az a tavasz elmúlt,

                       És százszínű virága mind csak sírokra hullt.

                       Elment, és hiába mennék én utána, 

                       Tiltja már az estharangszó végső kondulása.

                        Most még a fű között a pelyhes kis libák

                        Bukfencezve szaladgálnak fürge bogár után.

                        Nekik tán sietős, én csak állok, várok,

                        De érzem, hogy nyílnak az akácvirágok.

                        Nemrég még hajnal volt, s hajnalhasadáskor,

                        Erdő szélén imádkoztak a harangvirágok.

                        Estefelé aztán, múló alkonyórán

                        Bezárják kelyhüket a tűnő Nap után.

                        Nekik is este lesz, hiába itt minden,

                        Ott alszanak ők is, hol tán semmi sincsen.

                        Nem látják már a fák mellett sarjadó buzában

                        Az Erdei Tündért tűzpiros ruhában.

                        Én sem azt figyelem, hogy sóhajt a Tavasz, 

                        Bár az én bánatom valódi bús panasz;

                        Mert látom, hogy szép nők száján

                        Már vérpiros rúzs van,

                        De én tudom, senki nem jön lángra gyújtó blúzban...

                                                                 Molnár Nándor, Debrecen.