Múló gond ez, vagy baljós érzés,

                                          Könnyek ezek, vagy inkább vérzés?

                                          Várt sóhajok bús téli esten,

                                           Kiújult sebhely meggyötört testen?

                                          Mégis, inkább most azt hiszem,

                                          Hogy meghalt már régi hitem,

                                          Mely majd egy évig éltetett,

                                           Míg cél volt benne és értelem.

                                           Nem a test hát az, ami vérzik,

                                           Ezt a sebet a lélek érzi,

                                           Mert onnan távoztál csendben el,

                                           Mint csillagfény egy reggelen.

                                           Mert csillag voltál, suhanó,

                                           Néhány emlékhez fényt adó,

                                           És bár csak éjjel láttalak,

                                           Nappal is mindig vártalak!

                                            Hogy mit hibáztam, nem tudom,

                                            De mennem kell az utamon,

                                            Továbbra is csak attól félve,

                                            Hogy mit mondok majd, Hozzád érve?

                                             Mert szinte biztos: látlak én még,

                                            Akár felhő lesz, akár kék ég,

                                             De piros blúzod majd elvezet,

                                             Oda, hol int a kis kezed.

                                              És döbbeneten megértem végre,

                                              Útban talán már fel az égbe,

                                              Szívem álmaival -- holtan,

                                              Hogy én egy tiszta, tündéri lényen

                                              Csupán egy szürke porszem voltam.

                                                                Debrecen, 2011. 01. 25.   M.N.

                                        Nekem szép volt ez a kis románc,       

                                                            még az is, ami fájt  benne! N