Valamikor réges-régen, talán még az ókorban,

                            Élt egy kislány erdőszélen, de ott is a bokrosban.

                            Nem volt neki sem barátja, sem valami játékszere,

                            De Nagyinak az erdőben volt egy öreg Winchestere.

                            Hát Piroska ment is volna örömmel a Nagyihoz,

                            De tudta jól, hogy Nagyinak barátja egy Farkas volt.

                            A Nagyi ezt úgy szerette, mindig csak őt dédelgette;

                            Együtt odvas fogával s a nagy szőrös farkával.

                            Tanítgatta a Farkast is, hogy írjon már blogokat,

                            Klikkeljen rá a linkekre, s megérti a dolgokat.

                            De a szőrös nagyfarkúnak nem fűlt ehhez a foga,

                            Hát inkább csak szagolgatta messziről a fájlokat.

                            Egyszer aztán végre mégis , hogy elúnta magát már,

                            Elindult a kis Piroska látogatni nagymamát.

                            Ment, mendegélt a ház felé, nem is sejtve semmit még,

                            Abból, ami most őrá várt, amit rászabott az ég.

                            Mert ahogy a nagy fákhoz ért, mint valami rettenet,

                            Kibújt ott a bolrok közül egy nagy fene vértezet.

                            Piroska már futni akart, de csörögve s zörögve,

                            Megszólalt most az ócskavas emberforma hörögve:

                            Ki vagy te lány, én tégedet még sohasem láttalak,

                            Mondd meg szépen a nevedet, ne félj, hisz nem bántalak.

                            Az én nevem kis Piroska, itt lakom a bokrosban,

                            Mennék én a nagymamához, ha ebben most meg nem gátolsz.

                            De téged meg hogyan hívnak, mert hogy ilyen ruhákat

                            Ebben a kis életemben én még soha nem láttam.

                            Piroskába így az élet lassan-lassan visszaszállt,

                            S az íjesztő bádogember imígy adta válaszát:

                            Én Google s Magoogle fia vagyok,erős is hát minden tagom.

                            Van, ki úgy hí Vírusölő, vagy Smartnek is mondhatom.

                            Barátaim sokan vannak Microsofttól Outlookig,

                            Megölöm a vírusokat egészen a torkukig.

                            De te tovább most nem mehetsz, míg nem tudom rólad én,

                            Regisztráltak-e már téged, itt a bokrok rejtekén?

                            Jaj, te bácsi én nem tudom, hogy mit jelent ez a szó,

                            Bár jól hangzik és örülök, hogy van regisztráció.

                            Hát akkor, hogy be is léphess, kis Piroskám figyelj rám,

                            Most mi ketten regisztrálunk, aztán te is tudod  már.

                            Ehhez én most ezt a páncélt levetem a fenébe,

                            Te meg fogd a regiszterem, s nézzél fel a kék égre!

                            Tudod, ehhez hanyatt fekszel, kényelmetlen az állás,

                            Meg aztán így biztosabb is, a sikeres regisztrálás.

                            Regisztrálás- ha sikeres - , túl is vagy a dolgokon,

                            Csupán még az aktiválást kell várnod az Outlookon.

                            Azután már írhatsz bármit a nagymamád fórumán,

                            Csak a Farkas ne üvöltsön a DVD kórusán!

                            Kicsit később a vasvitéz megdícséri Piroskát,

                            Azért mert a munka közben regisztere jól bevált.

                            Mehet most már a dolgára, mely nem kevés, ső, túl sok

                            Mindenfelé csak a baj van, támadnak a vírusok.

                            Itt az Outlook, itt a Skype is, meg itt van Messenger,

                            Akármilyen ügyes vagy is, beleőrül az ember.

                            A nagymama ámulva néz, hogy Piroska betopog,

                            Meg is kérdi melegében, belépni hát hogy tudott?

                            Kislányom, tán regisztráltál, úgy engedtek belépni?

                            Te jó Isten,hogy nekem meg már ezt kellett megérni.

                            Ha már így van hát csak gyorsan igyál egy kis jó rumot

                            Vagy ha éppen írni akarsz, hát nyitok egy fórumot.

                            De Piroska most elmondja, hogy ő aztán nem éhes,

                            Nem sok étel kell őneki, hiszen nincs még húsz éves.

                            Mert nagymamám az az igaz, ilyen jót még nem ettem

                            Pedig hidd el a regisztert én a számba se vettem.

                            Mindebből a tanulság az, néha kell egy magiszter,

                            De még ennél is fontosabb ilyenkor egy regiszter!

                                                                                          Molnár Nándor.