MAGAMRÓL.

                                            Távoli tájról jöttem én,

                                            Epedő vágyak éjjelén.

                                            Onnan, hol minden csupa fény,

                                            Mélázó, színes költemény.

                                            Közelről láttam az eget,

                                            S hová nem ér a képzelet,

                                            Én minden helyet bejártam,

                                            Míg végül ide találtam.

                                            Ide, e kihült bolygóra,

                                            Én, a Mindenség bolygója.

                                            Most itt vagyok, bár szeretnék

                                            Csapongni ismét szerteszét,

                                            De kötve van beteg szivem,

                                            S amíg végleg el nem pihen,

                                            Addig nem mehet vissza már,

                                            Rabként tartja e zord határ.

                                            Mégis, ha majd már nem dobog,--

                                            Bár talán senki nem zokog --

                                            Szegényebb lesz mégis- talán -

                                            Pár szép vággyal e bús világ,,,,

                                                                                                    Molnár Nándor

.