Hatalmas Isten! Nézz le rám. Te akkor is értesz, ha néma a szám. A kereszt, amit adtál, Nehéz. Te tudod, hogy nem panaszképp... A vágy, amit belém oltottál, A magány, amit társul adtál... Én tudom, hogy nem adsz nehezebbet Mint amit elbírni képesek az emberek. Azt is tudom, hogy amit kaptam, Azt nem tarthatom magamban. Fáklya vagyok, de kérlek Uram, Ha túl nehéz lenne az utam Ülj le mellém, bár nem érdemlem, És fogd meg kérlek akkor kezem Ölelj át kérlek csendesen, Hadd sírjam ki magam a szíveden, Hadd mondjam el milyen nehéz, Hogy milyen sok a szenvedés, Ne szólj semmit, csak ölelj szorosan Üljünk ott ketten, könnyesen, porosan, Mert Te alkottál engem, A Te lelked van bennem Értesz akkor is, ha néma a szám Hatalmas Istenem nézz most le rám, Hozd el nekem a békét kérlek, Én nagyon nagyon Szeretlek Téged Istenem!..
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Szomorú beszélgetés.
Meghalt Sztankai István.Színnűvész.