Székely kapu előtt

Megálltam a Székely kapunál
Csodáltam faragott díszeit
Fejem felett fehér galamb szállt
Kapuba rakta fészkeit

„Isten hozott” köszöntött az írás
Nem felejtem el a szép szavát
Isten hozott felétek e tájra
Mert eljöhettem ,oly rég erre vágyva

S nyílt lassan az ajtó
Elém tipegett egy anyó
Háta hajlott,fehér haja
Magyarul szólt kedves szava

Fáradt lépteiből láttam
Nem kímélte a sors,az esztendő
Kezében piros alma
S kosárból kalácsot vett elő

„Hosszú utat jártatok kedves
Látszik fáradság arcotokon
Ne vessétek meg a házam
Gyertek be én a magyar vendéget
Szívvel fogadom”

Kedvesség és magyar szavak
Oly meglepőek voltak nekem
Elszoktam már ezektől itthon,örült a szívem
Mint,ha rég ismertem volna,ölelésre tárult kezem

Köszönöm néném a szíves látást
Messze útról jövünk, ilyet az ember ritkán lát
Jól estek a kedves szavak
Melegség,ami szívből áradtak

S az ünnep,ahol minket
Szeretet fogadott
Boldogok voltunk,s megszerettünk ott
Mi kicsit és nagyot

Nem tudom az anyókát
Még ott találnám-e sok év után
Gondolatom mindig arra jár
Nem feledem ERDÉLYT
Hol a szeretet,és az Isten tárt karokkal vár
 Dáma Lovag Erdős Anna