Első magyar szép szavunkat , édesanyák mondták,
Bölcsőnket is valamikor lágyan ők ringatták,
Vigasztaltak akkor is, ha fájt nékik az élet,
Jó Istenem áldd meg Őket, áldd meg, nagyon kérlek.

Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy adom idős kezében
Az édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, szépet kis madárka,
Az édes anyámnak.

"Ha barátot szerzel, próba árán szerezd, és ne bízzál meg benne túl hamar;
mert van, aki jó barát a maga idejében, de nem áll helyt a szorongatás napján." ( Sir. 6,7 ) Az érdek, a hamis barát kihasznál, ha megun, eldob, mint egy játékszert a gyermek. Csak a mulatozásban, szórakozásban számíthatsz rá, de akkor teljes mértékben. Az igazi barát nem hangoztatja lépten-nyomon, hogy mennyire a barátod, de odaáll melléd, amikor szükséged van rá.Ott találod a betegágyad mellett, és akkor is, amikor gondok gyötörnek.Megoszthatod vele az örömödet, bánatodat.

Menj fel a GOLGOTÁRA

Hogyha élted útján elhagyott mindenki,
Hogyha könnyeidet nem törli le senki,
Hogyha nincs már társad ezen a világon,
Hogyha nem találod ami megnyugtasson,
Hogyha úgy érzed mindent elvesztettél,
Eltűnt minden célod amit úgy kerestél.

Lelkednek nincs csendje, csak zűrzavarja,
Arcod a fájdalom éles könnye marja,
Hogyha szíved húrját a zúgó szél rázza,
Lelked a bánatnak sötét óceánja.

Hogyha úgy érzed élted összeroppan,
S szíved a sebektől tán utolsót dobban,
Ne dobd el reményed utolsó zöld ágát,
Még mindig marad egy igaz, hű barát,
Hogyha ő áll melléd a hullámok szűnnek,
Egedről a felhők gyorsan elrepülnek.