Ahol összeérnek a sínek... | 
Ott ültem a vonatsíneken,vártam....az egyetlen megoldást.Nem az jött...amit vártam.Egy 
kisfiú közeledett felém a sínek között.Csak képzelődöm,gondoltam,és 
tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.-Mit csinálsz itt? 
szőke hajú,ötéves forma kisfiú 
állt előttem.Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte.Éreztem,hogy 
olvas benne hogy most olvassa ki belőle az elmúlt éveket.Elfordultam,nem akartam,hogy lássa. 
-Ezen a vonalon nem jár vonat.-mondta.-Honnan?....tudod..miért..-Honnan tudom, miért vagy itt?Ismerlek, ugyanúgy,mint önmagadat ..ismerlek már több évtizede... gyere mutatok neked valamit.-Mit?-kérdeztem.-Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek? 
-Látom.-mondtam.-Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is-mondta.....Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki-gondoltam magamban-hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek..mire Ő:-Tudom mit gondolsz..de ne gyötörd magad..mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz? 
-Semmit.-mondtam.-Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?-kérdezte 
-Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!-mondtam.-Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?-kérdezte 
-Felhőket... bárányfelhőket.De 
érdekes!Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy 
angyalnak...Gyönyörű felhő!Ott egy másik épp most alakul ki, mintha 
gomba nőne 
ki az ég kék szőnyegéből!Csodaszép!-mondtam. 
-Mit érzel most, ebben a pillanatban? 
-Boldog vagyok!... Boldog vagyok?-kérdeztem,mire Ő:-Igen... itt és most összeértek a sínek." 

A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint 
az otthon rendben tartása - meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet 
ki 
kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a 
koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.Az 
úton járni, majd végigmenni,a nagyságot az erénnyel, és nem a 
szerencsével mérni.Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín 
nélkül. Kazantzakis egyszer azt mondta: “Ecseted és festéked van. 
Beléphetsz a menyországba, ha megfested."