Reményik Sándor

Eredj, ha tudsz!

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

AMIT SOHA NEM FELEJTÜNK EL

Vannak olyan napok az életünkben, ami annyira belénk rögződik, hogy soha nem felejtjük el. Egy ilyen emlékezetes nap volt nekünk 2001 szeptember 11-edike. Ezen a napon váltott munkahelyet a kedves feleségem, gyári szalagmunkát sikerült felcserélnie olyan közalkalmazotti munkakörre, amit mindig is szeretett volna csinálni. Nálunk öröm volt, de Amerikában sajnos nagyon sok család az ellenkezőjét élte meg ezen a napon, mikor arab terroristák repülőgépekkel csapódtak bele a New York-i World Trade Center ikertornyaiba.

A minap összetalálkoztam az öreg bágerossal. Már nagyon régen találkoztunk, mivel nyugdíjba ment. Rengeteg vicces története van, ebből el is hadart gyorsan vagy ötöt hatot. Élvezet volt hallgatni , ahogy az öreg utánozhatatlan tájszólással előadta. Az egyik történet megragadott, amit megosztok az olvasókkal.

Rakta a kavicsot a bányában, mikor észlelte, hogy az egyik Liaznak, melynek osztott volt az első szélvédője, a bal oldali ablaka ki volt törve, amit egy felpattanó kavics okozott.

-Ekkora nyurgát fogtam Tesókám!
-Ojjé! A nyurga az egyik kedvencem. Hol fogtad Kopi?
-A déli parton Tesókám.
-A homokoson?
-Nem a kavicsoson a bánya tónál.
-Mormoltál varázsszavakat Kopi?
-Á nem! Csak a kukacomat lógattam és másodikra ráharapott Tesókám.
-És az első mi volt, miért titkolod?
-Nem titkolom Tesókám. Az egy kalucsni volt, de visszadobtam, mert az már nem menő.
-Jól tetted Kopi, én is ezt tettem volna a helyedben. Ezt mind értem, csak azt áruld el nekem, hogy mi is az a kalucsni?