1939.év szeptember 5-től

Nagyanyám, Takács Etelka volt rábacsanaki lakos és testvérei  emlékére adom közre ezt az írást.

Azt a füzetet, amelyből a szöveget másolom, Nagyanyám hagyta rám azzal a kéréssel, hogy amíg élek, őrizzem az emléküket. Közzéteszem, hogy akiket még érdekel,olvashassák.

                                                                                                                       J.M.J.

Az Isteni Megváltó Leányai szerzetesnők az 1939. év szeptemberében kezdték meg működésüket Agyagosszergény községben.

A község egy lakója, Borbély József, ki örökös nélkül maradt, Agyagosszergényben lévő házát és 24 hold földjét zárdaiskola alapítására hagyta. Az volt az óhaja, hogy szülőfaluja leányifjúságát szerzetesnők nevelésére, tanítására bízzák. Dacára, hogy Ő már az 1892.évben meghalt, a zárda csak az 1936. évben épült fel, a szerzetesnők meghívása 1939.évben történt.

A házat, mely az alapító tulajdona volt, nem találta a község vezetősége alkalmasnak zárdaiskolának. Utcasorban, házak közé beékelve állt. Így a kálváriától keletre eső , úgynevezett káposztáskertek, többek tulajdona, szabad területet elcserélte a község az alapító házas telkével. Sok huzavona után felépült a zárdaiskola a már egyesített két község, Agyagos és Fertőszergény közt, az 1936.évben.

(4) Évekig nem tudtak megegyezni Főtisztelendő Horváth József plébános úr és a lakosok a meghívandó szerzetesrendben. Plébános úr a Salvator (vagy Lalvator, majd utána nézek!Tné) nővéreket kívánta hívni, a nép pedig az Isteni Megváltó Leányai rendet. Előbbi szerzetesrend ismeretlen volt a lakosok előtt, viszont az utóbbiba több család leánya nyert már felvételt. A Plébános úr ragaszkodott nézetéhez, a nép sem engedett, az akkori püspök úr, Dr.Breyer István határozatát kérték. A Püspök úr az Isteni Megváltó Leányai mellett döntött. Így jöttek nővéreink az 1939.év szeptember 5-én Agyagosszergénybe.

Az alapítás iskolai tanításra, nevelésre szól, de mert csak egy tanítónőre volt szükség, hogy a szerzetesi házban meglegyen a legkisebb létszám, szerveztek egy óvónői állást is. Így a háztartást vezető nővérrel együtt, hárman voltak a szerzetesnők.

A ház ugyan készen állt, de a berendezés csak késve érkezett ugyannyira, hogy mikor Kovács M. Petrosa nővér, mint tanítónő főnöknő, és Dalibor M.Xenia óvónő nővérek megérkeztek, a ház még teljesen üres volt, s a szomszédos házban, Pauer Lajosné  Madarász Gizella, Amerikából ez évben hazajött jó asszony engedte át bebútorozott szobáját a Nővéreknek, lakásul. A nővérek, hogy a vendéglátó családnak valamiként terhére ne legyenek, arra kérték őket, hogy a legszükségesebb bútorokat engedjék átvinni az üresen álló zárdába, míg az ő bútoraik megérkeznek. A jó asszony ebbe is beleegyezett, sőt a szükséges edényneműt is kölcsön adta. Élelmezésükre az Anyaháztól kaptak 100 pengőt, úgy szintén, míg fizetésüket nem kapták, a Főtisztelendő Plébános úr előlegekkel segítette őket Nagyon sokban segítette a Nővéreket anyagiakban az akkori kántortanító, vitéz Horváth László és felesége, ki a Főnöknőnek a soproni képzőben osztálytársa volt. A harmadik nővér, Chudy M. Terézita, ki a háztartási munkák végzésére volt iderendelve, csak október 1-én jött. Erre már a bútorok is megérkeztek. Így berendezkedve családiasabb lett otthonuk. Mindamellett sokat kellett nélkülözniük. A népek ugyan hoztak ezt-azt, amijük éppen volt. Még a tüzelőanyagot is úgy hordták a nővéreknek, mert arra nem jutott (6)csekély fizetésükből. Viszont a Plébános úr szívességét sem akarták teljesen kihasználni. A munkában elmerülve gyorsan múlt az idő. Karácsony táján a Ft.Plébános úr 25 éves jubileumát ünnepelte agyagosszergényi plébánosságának. Ekkor kapta a Méltóságos Püspök Úrtól az esperesi kinevezést. A kedvesnővérek erre színdarabbal meleg ünneplésre készültek. A színdarab szépen sikerült. Mivel többször előadták, belépődíjakat szedtek, melynek összegéből az iskola és óvoda elválasztó falát megduplázták. Ebből a bevételből vásárolták az iskola számára a Jézuska és őrangyal szobrot, úgyszintén a Nővérek lakására a Szűzanya szobrot is.
A tanítás úgy az óvodában, mint az iskolában (I.-II. osztály, ezt kellett átvenni a Nővéreknek), serényen folyt. Azért szakítottak időt arra  is, hogy a néppel megismerkedjenek. Látogatták a családokat, különösen, ahol beteg volt.
Volt egy fiatal asszony, Márk Lászlóné,súlyos tüdőbeteg, három kis lányával. Ezekhez főzni, lakást takarítani is elmentek, amikor tehették.
(7)Mivel a zárdához tartozó telek keríttetlen volt, emberek, állatok szabadon járhattak keresztül-kasul. Úgy gondolták a nővérek, legalább a kálváriát keríttetik be utcafelől, hogy némileg azt is védjék.