Az én iskolám a Rogers... én-életem 2009.11.23. 22:31 Szép és örömteli napot kívánok minden kedves Olvasónak!

Jakobicz Imre, 55 éves fiatalember vagyok. Szeretek tanulni. Úgy gondolom: a tanulás életünk egyik legfontosabb, s ugyanakkor egyik legtermészetesebb tevékenysége. Mindannyian minden percben tanulunk valamit. Tanulunk megszületésünk pillanatában levegőt venni, majd enni, mosolyogni, járni, beszélni, futni, olvasni, számolni, szeretni és sorolhatnám még sokáig, mi mindent tanulunk napról napra, óráról órára, percről percre. Tanulunk szüleinktől, barátainktól, tanárainktól és (remélhetőleg) minden embertársunktól. Én személy szerint, a Teremtő kegyelméből mindig csodás iskolába jártam. Mindegyik iskolámat szeretem és hálás vagyok tanáraimnak, mert nagyon sokat köszönhetek nekik. Igazából bajban lennék, hogy melyik iskolámról beszéljek, mert mindegyik közeli szívemnek. 
Mi az, mi mégis megkönnyíti dolgomat? Az, hogy az iskola, ahová gyermekeim járnak (ill. jártak), még ezeknél a remek iskoláknál is mélyebben „megfogott”, s ez által nagyobb hatást gyakorolt rám: Az én iskolám: a „ROGERS”…
Párommal, Szilviával, mindketten nagyon fontosnak tartjuk, hogy gyermekeink szeressenek iskolába járni. Meggyőződésünk, hogy ez a legfontosabb: ez a sikeres iskolai tanulás záloga. Ezért első gyermekünk esetében hosszasan keresgéltünk, próbálkoztunk és minden mozzanatra odafigyeltünk. Kislányunk Eszter, a második tanév elején már a negyedik osztályközösségbe járt. Erre nem vagyunk túlzottan büszkék, de ettől még igaz: így történt. Nem volt könnyű időszak, különösen számára. De mi elszántan kutattunk tovább. Én közben már azzal foglalkoztam, hogy létrehozok egy iskolát, ahová majd szeretnek járni a gyerekek. Előkészítettem egy alapítvány létrehozását barátaim segítségével és jártam az országot, hogy pedagógusokat, tanárokat verbuváljak. A helyi TV-ben bemutatkozó riportot készítettek velem, amikor nagy örömünkre és végül, (hatodik nekifutásra!), az interneten rátaláltunk a - Budapest XI. kerületében található - Rogers általános iskolára. Nagyon megtetszett, amit ott olvastunk, miszerint az egyik legfontosabb alapelv az, hogy a gyerekeket partnerként kezelik, személyiségét el- és felismerik, s támogatják annak kibontakozását.
Az írásos anyag áttanulmányozása után a személyes kapcsolatfelvétel következett. Megkerestük a negyedik osztályos pedagógusokat és az iskola igazgatóját, hogy megismerkedjünk velük. Meglátogattunk 4 különböző tanórát, a potenciális osztálytársak és tanáraik „közreműködésével”. Amit találtunk lenyűgözött minket. A gyerekek ebben az iskolában boldogok, felszabadultak, kreatívok, önállóak és megfogalmazzák saját véleményüket, amely mellett érveket tudnak felsorakoztatni és kiállnak annak érdekében, hogy megismertessék: miért gondolkoznak így, vagy úgy. Megnéztük a tovább tanulási adatokat is az interneten, melyből kiderült, hogy a Rogers ebből a nézőpontból is a legeredményesebb iskolák között van. Szóval belelkesedtünk. Megvizsgáltuk, mi lenne ha… S ekkor jött a meglepetés: megtudtuk, hogy a felvétel nem automatikus, s nem csak a gyermeknek kell 2-3 napot eltöltenie a leendő osztálytársakkal a suliban, hanem éppen a gyermekek érdekében, a szülőkkel is elbeszélgetnek, hogy nevelési elveik miképpen egyeztethető össze a Rogers iskola alapelveivel. A 3 napos „próba sulit” követően a tanárok az osztállyal megbeszélik, hogy ki mit tapasztalt a 3 közös nap alatt, s a gyerekek saját közösségi véleményt fogalmaznak meg az újdonsült társuk felvételével kapcsolatban. Ezt a tanárok komoly súlyú tényezőként figyelembe veszik a döntés meghozatalakor. Nagy örömünkre felvettek minket! 
Azóta Eszti már középiskolás, s két kisebb gyermekünk is követte Őt a Rogersben, mely a gyakorlatban sokkal jobb, és szeretettel telibb, mint hogy szavakkal leírhatnám. Mindenkit szeretettel várunk. 
Viszontlátásra a Rogersben!
Sok szeretettel: Jakobicz Imre
U.i.: Köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthatom ez irányú örömömet másokkal. Szép napot Mindenkinek!
„Jaksa”